Az új szomszédok
Szerda reggel volt.Kikászálódtam az ágyamból,majd a fürdő felé vettem utamat.Lassan mosakodtam meg,a sminkem is csigalassúsággal készült el,mint általában szokott.Szekrényemből előhorgásztam pár cuccot,és magamra dobtam őket.
Lassan ballagtam lefelé a lépcsőn,és lassan is reggeliztem.
-Miért vagy ilyen lassú ma?-emelte fel fejemet anya.
-Nem tudom.-válaszoltam egykedvűen.Valójában tényleg nem tudtam,hogy miért vagyok ma ilyen.Máskor mindig gyors vagyok,a tanárok is azt hiszik,hogy hiperaktív vagyok.Pedig nem.Egyszerűen csak életvidám!
-Fáj valamid?-kérdezősködött tovább anya.
-Nem,semmi.-keltem fel az asztaltól.-Mikor költöznek ide az újak?-tettem most föl végre én is egy kérdést.
-Azt hiszem,hogy ma.-gondolkozott el anya a kérdés hallatán.
-Oh értem!-lelkesedtem.Nehogy azt gondoljátok hogy azért mert nincs barátom,hanem azért,mert egy igazi baráttal sem találkoztam 17 év alatt.Akikkel pedig jól elvoltam,mind elköltöztek.
-Hogy hogy hirtelen ilyen lelkes lettél?-kerekedett el anya szeme,mert ugye már ahogy azt tudjátok,elég csigatempóban haladtam lefele.
-Majd később elmondom.-feleltem,ugyan is pont az előbb láttam 4 bútorszállítót és személyautót megállni a velünk szembe levő két házhoz,és a mellettünk levő kettőhöz (a mi házunk két oldalára).Ahogy kiléptem a házból (persze még csak az udvaron voltam),1-1 lány szállt ki mindegyik kocsiból.Nem vagyok félénk típus,inkább ami a szívemen az a számon fajta,de most tényleg nem tudtam,hogy oda menjek e.Nem lesz ez hirtelen nekik?Mi lesz,ha inkább elküldenek melegebb éghajlatra?Mindezzel pár perccel később nem törődve vettem utamat feléjük.Végül is,mi rossz történhet?Max én is elküldöm őket,aztán jól van.Mikor megfordultam,hogy a kapu fele vegyem az irányt azt látom,hogy mindegyikőjük a mi házunkat bámulja.Mondjuk mit csináljanak?Új hely,új szokások (bár attól függ,hogy honnan jött),és új lakások meg minden.
-Sziasztok!-köszöntem rájuk széles vigyorral az arcomon,mikor már kiléptem a kapun.
-Hali!-köszöntek egyszerre,ahogy megláttak,és felocsúdtak a házbámulásból.
-Ez a ti házatok?-kérdezte a szőke,ahogy a medencét fürkészte.
-Igen.Lehet,hogy kicsit furcsa minden,de hát.....-szakítottam félbe mondatomat.
-Gyönyörű.-álmélkodott mindenki.
-Hayley a nevem.Hayley Spark.-mutatkoztam be,majd kezemet nyújtottam a szőke felé.
-Engem Carlynak hívnak.-rázta meg kezemet.
-És titeket?-fordultam mosolyogva a többiek felé.
-Cher.
-Avril.
-Debby.
Sorba rázták meg kezemet,csak győztem megjegyezni a nevüket.
-Nagyon örvendek!Hát csajok,üdvözöllek benneteket Londonban!-lelkesedtem.-És ti már régóta ismeritek egymást,vagy csak most találkoztatok először?-feszengtem ahogy megkérdeztem.Nem akartam,hogy egyből megutáljanak egyetlen rossz kérdés miatt.
-Most találkoztunk először.-válaszolt Cher.Hirtelen minden házból (vagyis abból a négyből),kilépett mindegyikőjüknek az anyja.Menniük kellet kipakolni.
-Bocsi,de mennünk kell.-mentegetőzött Carly.
-Semmi baj,megértem.Majd később átjöttök?-reménykedtem.
-Persze!-vigyorogtak.
Mindenki elköszönt,és újdonsült otthonába ment kipakolni.Reménykedtem,hogy ezek a lányok igazbarátaim lesznek,és nem fognak sohasem cserbenhagyni.Mosollyal az arcomon ballagtam befelé a házba,és azon elmélkedtem,hogy mit csináljunk,mikor már átjöttek.Végül arra jutottam,hogy mindenkit kikérdezek hogy honnan jött,meg hasonlókat..... :)
-Azt hiszem,hogy ma.-gondolkozott el anya a kérdés hallatán.
-Oh értem!-lelkesedtem.Nehogy azt gondoljátok hogy azért mert nincs barátom,hanem azért,mert egy igazi baráttal sem találkoztam 17 év alatt.Akikkel pedig jól elvoltam,mind elköltöztek.
-Hogy hogy hirtelen ilyen lelkes lettél?-kerekedett el anya szeme,mert ugye már ahogy azt tudjátok,elég csigatempóban haladtam lefele.
-Majd később elmondom.-feleltem,ugyan is pont az előbb láttam 4 bútorszállítót és személyautót megállni a velünk szembe levő két házhoz,és a mellettünk levő kettőhöz (a mi házunk két oldalára).Ahogy kiléptem a házból (persze még csak az udvaron voltam),1-1 lány szállt ki mindegyik kocsiból.Nem vagyok félénk típus,inkább ami a szívemen az a számon fajta,de most tényleg nem tudtam,hogy oda menjek e.Nem lesz ez hirtelen nekik?Mi lesz,ha inkább elküldenek melegebb éghajlatra?Mindezzel pár perccel később nem törődve vettem utamat feléjük.Végül is,mi rossz történhet?Max én is elküldöm őket,aztán jól van.Mikor megfordultam,hogy a kapu fele vegyem az irányt azt látom,hogy mindegyikőjük a mi házunkat bámulja.Mondjuk mit csináljanak?Új hely,új szokások (bár attól függ,hogy honnan jött),és új lakások meg minden.
-Sziasztok!-köszöntem rájuk széles vigyorral az arcomon,mikor már kiléptem a kapun.
-Hali!-köszöntek egyszerre,ahogy megláttak,és felocsúdtak a házbámulásból.
-Ez a ti házatok?-kérdezte a szőke,ahogy a medencét fürkészte.
-Igen.Lehet,hogy kicsit furcsa minden,de hát.....-szakítottam félbe mondatomat.
-Gyönyörű.-álmélkodott mindenki.
-Hayley a nevem.Hayley Spark.-mutatkoztam be,majd kezemet nyújtottam a szőke felé.
-Engem Carlynak hívnak.-rázta meg kezemet.
-És titeket?-fordultam mosolyogva a többiek felé.
-Cher.
-Avril.
-Debby.
Sorba rázták meg kezemet,csak győztem megjegyezni a nevüket.
-Nagyon örvendek!Hát csajok,üdvözöllek benneteket Londonban!-lelkesedtem.-És ti már régóta ismeritek egymást,vagy csak most találkoztatok először?-feszengtem ahogy megkérdeztem.Nem akartam,hogy egyből megutáljanak egyetlen rossz kérdés miatt.
-Most találkoztunk először.-válaszolt Cher.Hirtelen minden házból (vagyis abból a négyből),kilépett mindegyikőjüknek az anyja.Menniük kellet kipakolni.
-Bocsi,de mennünk kell.-mentegetőzött Carly.
-Semmi baj,megértem.Majd később átjöttök?-reménykedtem.
-Persze!-vigyorogtak.
Mindenki elköszönt,és újdonsült otthonába ment kipakolni.Reménykedtem,hogy ezek a lányok igazbarátaim lesznek,és nem fognak sohasem cserbenhagyni.Mosollyal az arcomon ballagtam befelé a házba,és azon elmélkedtem,hogy mit csináljunk,mikor már átjöttek.Végül arra jutottam,hogy mindenkit kikérdezek hogy honnan jött,meg hasonlókat..... :)
