4.fejezet

Mi vagyok én? (Hayley)

Erős kéz tartott fogva,alig bírtam megmozdulni.Kék szemek néztek rám,nem is keményen,de nem is lágyan.Olyan közepesen.Az alak egyik mutatóujját a szájához tette,evvel mutatva,hogy csöndben legyek.Bólintottam.Lassan engedett a szorításból.Mikor már teljesen elengedett és kicsit hátrébb lépett,futásnak eredtem.Alig tettem pár lépést,újra a ház falához ölelve találtam magam.

-Ne élj vissza a bizalmammal!-morgott.

-Rendben.-hajtottam le fejemet.

-Szóval megkaptátok az üzenetet.-mosolygott rejtélyesen.

-Milyen üzenetet?-értetlenkedtem.

-Nem emlékszel?Én küldtem Rebeccát elétek,hogy értesítsen benneteket.-engedett el.

-Aki azt mondta,hogy a telihold mindent megváltoztat?-gondolkodtam.

-Igen.-bólintott.-Hiszel a természetfeletti jelenségekben?

-Aham.Bár vannak,amikben egyáltalán nem hiszek.Amúgy ki vagy?-kérdeztem.

-Remélem abban a lényben hiszel,ami vagy.-vetett reménykedő pillantást.-Amúgy Damon vagyok.Damon Salvatore.-mutatkozott be.

-Én Hayley……-próbáltam bemutatkozni,de félbeszakított.

-Tudom,hogy ki vagy,és azt is,hogy mi.A barátnőidet is tudom,hogy mik.-rejtélyeskedett.

-Igen?Én is tudom,hogy mi vagyok.Ember!-vágtam az orra alá.

-Nagyot tévedsz!Nem vagy ember.Egyáltalán nem vagy az!-vágott vissza.

-Akkor meg mond el,hogy mi a fene vagyok?!-szinte már üvöltöttem.

-Vámpír vagy.Akárcsak én,és az öcsém.Ha viszont tudni szeretnéd,hogy mik a barátnőid,könnyű rá a válaszom.Mindannyian Vérfarkasok.A vámpírok ősi ellensége.-világosított fel.

-Dehogy vagyok vámpír!Ember vagyok!-teljesen hülyének néztem,hiszen totál hihetetlen dologgal állt elő.

-Nem hiszed el?Akkor csak figyelj!-az arca eltorzult,szemei vérben úsztak,és kéken világítottak,szemfogai nagyok lettek.Nem hittem a szememnek.Én is ilyen lennék?

-Oké-oké,hiszek neked!De a vámpírok nem égnek el a napon?-kérdeztem,hátrálásom közepette.

-Csak akiknek nincs ilyen gyűrűje.-mutatott az ujján lévő ékszerre.

-És,ha én is az vagyok,akkor a napon én is elégek?-ijedtem meg.

-Csak,ha már tényleg vámpírrá változol át.Tudni fogod,ha igen.De addig is,mindig itt leszek melletted.-mosolygott.

-Khm.-krákogott valaki a közelben.

-És Stefan is.-játszotta a sértődöttet,ahogy megjelent az öccse?

-Hello!Te vagy Damon öccse?-léptem elé.

-Igen,Stefan.-mutatkozott be.-Amúgy szia!-villantott egy gyors mosolyt.-Mi fogunk rád vigyázni az elkövetkezendő néhány hétben.

-Nem szokványosan változol át.-kezdett bele Damon.

-Hogy hogy?Hogyan kéne átváltozni egy szokványos vámpírnak?-érdeklődtem.

-Nem beszélnénk meg ezt bent?-nézett ablakomra Stefan.

-Jaj,dehogy is nem!Gyertek!-hamar felkaptam a kulcscsomómat (ugyan is időközben megtaláltam),és indultam a bejárati ajtó felé.Tágra nyitottam jelezvén,hogy lépjenek be.-Miért nem jöttök?-néztem rájuk értetlenül.

-A ház gazdájának/lakójának be kell hívnia minket.Különben nem léphetünk be.-világosított fel Stefan.

-Oh!Akkor gyertek be.-mutattam befele.Mindketten óvatosan átlépték a küszöböt,majd mikor megbizonyosodtak róla,hogy be lettek hívva,normál tempóban léptek beljebb.

-Csini kecó!-füttyentett Damon.

-Köszi!Na gyertek!Az én szobám az emeleten van.-és már a lépcső tetején voltam.Hamar utolértek,és együtt mentünk be a szobámba.Becsuktam magunk mögött az ajtót,majd leültem az ágyamra.-Nem ültök le?-mutattam a mellettem lévő helyekre az ágyon.Damon hirtelen vetette bele magát az ágyba,míg Stefan óvatosan ült le mellém.-Akkor meséljetek!-adtam ki az utasítást.

-Hol is kezdjük?-gondolkodott a fiatalabb Salvatore.

-Innod kell annak a véréből akit át szeretnél változtatni,neki kell innia a te véredből,majd meg kell halnia annak,akit átváltoztatsz.-hadarta el Damon.

-Igen.-helyeselt Stefan.

-Akkor minden vámpír halott.-vontam le a következtetéseket.

-Pontosan.Bár akik nem szokványosan változnak át,azoknak van még egy életük.-tett hozzá még egy kicsit Stefan.

-Vagy is?—nem tudtam,hogy ez mit jelent.Olyan sok új információt kaptam,hogy csak győztem megjegyezni.

-Mit mit?Vajon mit?Hát azt,ha egyszer megölnek például átszúrják a szívedet egy karóval,megmérgeznek annyira vasfűvel,hogy belehalsz,vagy ha csak szimplán elégetnek.-sorolt Damon rögtön 3 dolgot.-De nyugi,ezektől mind megvédünk.-nyugtatgatott.Vagyis,próbált…..

-A következő teliholdnál változol át,ami 2 hét múlva lesz.Addig nem eshet semmi bajod.De utána se történhet veled semmi.Csak egyszer halhatsz meg.Ha utána ismét meghalsz,akkor már tényleg vége.-felelt Stefan.

-Akkor eléggé kell vigyáznom…..-kis szünetet tartottam.-Ti mennyi idősek vagytok,és szokványos vámpírok vagytok?Ha igen,akkor ki változtatott titeket át?És hogyan?-bombáztam a fivéreket kérdéseimmel.

-Én 165,az öcsikém pedig 162.-felelt Damon.

-Szokványos vámpírok vagyunk,és hanyagoljuk azt,aki átváltoztatott minket,és hogy hogyan.Szánalmas egy történet az átváltoztatónk részéről.Amúgy még nem vettél észre valami változást magadon?-terelte a témát Stefan.

-Nem.Talán csak annyit,hogy többet eszek.Mást nem.-gondoltam vissza az elmúlt napokra.

-Az is már valami.Na majd holnap még folytatjuk a felvilágosításodat.-kelt fel Stefan.

-Rendben.-feleltem.Csak akkor vettem észre,hogy az idősebbik fivér folyton bámul.De nem törődtem vele.-Kikísérlek titeket.

-Köszi!-mosolygott Stefan.

-És a lányokat is ti világosítjátok fel?-nyitottam ki az ajtót.

-Nem.Mivel ők más lények,ezért nem a mi asztalunk.Őket a vérfarkasok fogják felvilágosítani.Mindenki a saját fajtáját.-lépett ki Damon.

-Értem.Akkor sziasztok!-köszöntem el.

-Szia!-intett Stefan.

-Hali!Ja,és csak egy jó tanács.Ne hívj be akárkit a lakásodba.-javasolta Damon.

 -Oké.-feleltem.Elég furcsán hangzott,de én sem vagyok átlagos.Szerintük.A srácok még egyszer búcsút intettek,és amikor már eltűntek a szemem elől,becsuktam az ajtót.